Keresés:
Műhely

Üdvözöljük a Műhelyben


A Műhely azok folyóirata, akik építik és őrzik belső szabadságukat. Nem akar mást, nem akar többet, mint segítséget nyújtani azok személyiségének teljesebbé formálásához, akik kíváncsiak önmagukra, kíváncsiak a világra, s a szellemi életet nélkülözhetetlennek gondolják mindennapjaikban. A Műhely a létezés sokszínűségét hangsúlyozza, megmutatva azt, hogy bizonyos kérdések időtlenek és helytől függetlenek, egy több száz éve élt filozófus megerősítést adhat mai vívódásainkban, vagy a miénktől eltérő kultúrákban is választ kaphatunk kétségeinkre. Ezért tartjuk fontosnak a sokféle szemlélet együttes jelenlétét, a műfaji sokoldalúságot, hajdani és mai gondolkodók egymásmellettiségét, legyenek akár magyarok vagy más nemzetek képviselői.

Aktuális szám




Paul Valéry: Pascal egy gondolatáról; Jegyzetek a Pascal egy gondolatához című tanulmányhoz * Richard Shusterman: A filozofikus élet körvonalai – Dewey, Wittgenstein, Foucault * Áfra János, Ágh István, Bende Tamás, Bíró Tímea, Debreczeny György, Fecske Csaba, Gágyor Péter, Győri László, Murányi Zita, Petőcz András, Pintér Lajos, Schneider Éva, Szentirmai Mária és Tatár Sándor versei * Sári László: Elfut a lét a partokon – DUNA * Kovács Flóra: A hasonlatokban őrlés (Nemes Nagy Ágnes Kettős világban című kötete idején keletkezett versei) * Schreiner Dénes és Száz Pál prózája * Szunyogh László szobrai

Idézetek


Mivel az, amit az égbolton látunk, és az, amit önmagunk mélyén tapasztalunk, saját hathatós beavatkozásunk hatókörén egyformán kívül esik – az egyik mindazon a határon túl csillan fel, amelyet igyekezetünk még befoghat, a másik pedig kifejezéseink alatt tenyészik tudatunk mélyén –, így bizonyos kapcsolat keletkezik a kétféle figyelem között: az egyik a legtávolabbi valóságra szegeződik, míg a másik legbensőbb tartalmainkra irányul. A kettő mintegy figyelmünk két, egymásnak megfelelő legszélső pontját jelöli, s mindkettő egyforma mohósággal reméli valamilyen új, döntő esemény eljövetelét, történjék az az égbolton vagy a szívünkben.
Paul Valéry


Úgy véltem, az ember soha nem ír csak egyvalakinek, s az ember – ha művészien ír – mindig többnek ír, mint csupán egyetlen egynek. Amíg valaki fontos nekünk, nyomorúságunk kezelhető; még hasznunkra lehet. És hitünk, amennyiben még megmaradt, nem irányul oly kizárólagosan Istenre, hogy ne maradna meg belőle valamicske, amellyel az ízlés embereinek ítélete felé fordulunk, és reménységünket a szépirodalom kedvelőinek létére alapozzuk.
Paul Valéry