Keresés:
Műhely

Üdvözöljük a Műhelyben


A Műhely azok folyóirata, akik építik és őrzik belső szabadságukat. Nem akar mást, nem akar többet, mint segítséget nyújtani azok személyiségének teljesebbé formálásához, akik kíváncsiak önmagukra, kíváncsiak a világra, s a szellemi életet nélkülözhetetlennek gondolják mindennapjaikban. A Műhely a létezés sokszínűségét hangsúlyozza, megmutatva azt, hogy bizonyos kérdések időtlenek és helytől függetlenek, egy több száz éve élt filozófus megerősítést adhat mai vívódásainkban, vagy a miénktől eltérő kultúrákban is választ kaphatunk kétségeinkre. Ezért tartjuk fontosnak a sokféle szemlélet együttes jelenlétét, a műfaji sokoldalúságot, hajdani és mai gondolkodók egymásmellettiségét, legyenek akár magyarok vagy más nemzetek képviselői.

Aktuális szám




Ernesto Sabato: Tango * Aczél Géza, Boda Magdolna, Czigány György, Györe Balázs, Juhász Attila, Juhász Renáta
Rózsa, Kerék Imre, Szegedi Szabó Béla, Szeles Judit, Takács Zsuzsa, Tokai András, Uri Asaf és Villányi G. András
versei * Sári László: Elfut a lét a partokon - Duna * Doboss Gyula: A gyűjtő * Richard Shusterman: A filozófiai életvitel
példázatai – Dewey, Wittgenstein, Foucault * Czinege József: Szövegkapcsolatok és alkotói önértelmezés Kertész Imre
A végső kocsma című művében * Frimmel Gyula grafikái

Idézetek


„…a tangó befelé forduló, sőt az ember benső világát megmutató tánc: bánatos gondolat, amelyet eltáncolnak.”
 Ernesto Sabato


 „Most, e sűrű tavaszi reggelen oly végzetesen ismerős és szívet szorítóan bizalmas volt a Duna, hogy Szindbád szíve megtelt nyugtalan örömmel. Nézte a vizet, mely halványsárga volt e reggelen, szagolta a nagy víz nedves, erjedt, a múlt mélyéből támadó illatát...”
Sári László


„Ha a filozófia célja annak felmutatása, hogy az igazság eltér az általánosan elfogadott igazságtól, akkor a valódi igazságot nem szükséges egy tapasztaláson túli másik világba helyeznünk, mint ahogy Platón tette. Inkább a földi élet valami radikálisan különböző formájában kellene keresnünk, jól ismert de mesterkélt társadalmi konvencióink bátor hátrahagyásával, az élet nyers igazságainak megélésével. Ez a hősies, drámai nonkonformizmus tette a cinikusok életét különösen emlékezetessé és igazzá. Egy ilyen elkülönülés már puszta egyszerűségével is sikert ér el, de azzal, hogy mindenkit meg akar téríteni, a társadalmi különbségek kiegyenlítésére törekszik – a filozófiai öntökéletesítés egyetlen más módja sem tűnhet demokratikusabbnak.”
Richard Shusterman